|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 6 találat | lapozás: 1-6 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: P. Kovács Klára 2008. június 28.Június 27-én a Kolozsvár Társaság székhelyén ünnepélyesen megnyitották a Kolozsvár Napok elnevezésű rendezvénysorozatot, melyet a házigazdák az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és más szervezetek közreműködésével a 2008-as Reneszánsz Év jegyében bonyolítanak le. Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke hangsúlyozta, olyan időszakba léptünk, amikor az egykori kincses városban javuló hangulat alakítja közérzetünket, és megvannak a feltételei annak, hogy Kolozsvár mai reneszánszát éljük át. A Kolozsvár Napok októberben többnapos műsorral folytatódnak, két évi késedelem után (most már csak a polgármesteri aláírás hiányzik), a kolozsvári Sétatéren felavatják az 1956-os magyar forradalom mártírjainak emlékművét, és operabemutató is várható. A mostani alkalomra kiadott Reneszánsz Kolozsvár című kötetet két szerkesztője ismertette. Kovács Kiss Gyöngy szerint a könyv számvetési kísérlet, amely bepillant a reneszánsz kori Kolozsvár életébe. A kötet kiindulópontjául Jakó Zsigmond 1957-ben közölt tanulmánya (Az otthon és művészete a 16–17. századi Kolozsváron) szolgált. A többi tanulmány szerzői (Mihály Melinda, Papp Szilárd, Kiss András, Kovács Kiss Gyöngy, P. Kovács Klára, Jakó Klára, Kovács András, Vekov Károly, Balázs Mihály, Sipos Gábor, Pakó László) is olyan Kolozsvárhoz kapcsolódó történelmi adatokat, mozzanatokat dolgoztak fel, amelyek felett eddig átsiklott a szakirodalom. Ugyancsak június 27-ére tervezték Jakó Zsigmond díjazását, aki azonban objektív okokból nem lehetett jelen. /Ö. I. B. : Elkezdődött a Kolozsvár Napok. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./2010. május 25.Erdélyi elektronikus kézikönyvKorszerű, folyamatosan frissülő, gyarapodó kézikönyvet, összetett keresési lehetőségekkel ellátott tudományos portált, Web 2.0-s, mobilról böngészhető, blogokba beszúrható digitális tartalmat, illetve tudományos közösséget jelent egy időben — így mutatkozik be a Romániai Magyar Lexikon, a Transindex és a Jakabffy Elemér Alapítvány közös vállalkozása. A magyarul és románul is böngészhető (https://www.lexikon.ro/, https://www.enciclopediavirtuala.ro/) első elkészült fejezet Erdély épített örökségéről szól, 150 kiemelten fontos erdélyi műemlék részletes, fotókkal ellátott leírását tartalmazza. A legtöbb bemutatott műemlék kolozsvári, nagyváradi és marosvásárhelyi, Háromszékről egyelőre a Székely Nemzeti Múzeum, a sepsiszentgyörgyi vártemplom, illetve a kézdivásárhelyi református templom került be a lexikonba, ezek szerzői: Várallyay Réka, Boér Hunor, Szőke Balázs, illetve P. Kovács Klára és Weisz Attila. A portál működtetői lehetőséget nyújtanak magánszemélyek vagy cégek számára, hogy ,,örökbe fogadjanak" leendő szócikkeket: támogassák számukra kedves műemlékek szakszerű megjelenítését Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. október 28.Fundálók, pallérok, építészek nyomábanMűvelődéstörténeti kalandtúra Az utókor igazságtalan a tervezőkkel, építészekkel. Míg egy festményen, zenemű kottáján ott van a szerző neve, az építészeti alkotásokon, remekműveken nem vagy csak elvétve találjuk meg a tervező és a kivitelező névjegyét. Így – néhány hangzatos kivételtől eltekintve – száz-kétszáz év alatt feledésbe merül, hogy kiknek köszönhetjük egy település jellegzetes arculatát, ismert középületeit, várakat, kastélyokat, az átlagosnál látványosabb lakóházakat, ipari létesítményeket. Munkásságuknak, életüknek a kutatását fiatal erdélyi művészettörténészek vállalták, akik rendszeresen be is mutatják munkájuk eredményét. Erről szólt a múlt pénteken és szombaton a marosvásárhelyi Kultúrpalota Tükörtermében megtartott művészettörténeti konferencia, amelyen az Erdélyben tevékenykedő hadmérnökök, mesterek, építészek munkássága rajzolódott ki a kora újkortól az első világháborúig. A fiatal erdélyi művészettörténészek mellett kiváló magyarországi szakemberek is előadtak, jelen voltak, hozzászóltak. Régi idők idegen mesterei – Amikor elkezdtem a pályát, a vásárhelyi származású B. Nagy Margit volt az egyetlen művészettörténész Kolozsváron. Ezért ha valaki azt mondta volna nekem 1996-ban, amikor az első művészettörténész évfolyam indult a Babes–Bolyai Tudományegyetem történelem karán, hogy 18 év múlva egy hónap leforgása alatt két művészettörténeti konferencia színhelye lesz Marosvásárhely, akkor nagyon furcsán néztem volna rá. A rendezők minden tiszteletet megérdemelnek, hogy támogatókat toboroztak, és megszervezték a konferenciát – mondta Kovács András akadémikus, a BBTE nyugalmazott professzora, aki dr. Sisa József, a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Intézetének igazgatója mellett a rendezvény védnökségét vállalta. – Ez a konferencia azért fontos, mert az erdélyi, az Erdélyre irányuló művészettörténeti kutatások építészetcentrikusak, és rengeteg az új eredmény, amit egy ilyen, építészpályákat vizsgáló tanácskozás keretei között be lehet mutatni. Ezentúl rendkívül fontos, hogy a Maros Megyei Múzeum keretet biztosít ehhez a tudományos tevékenységhez, a tudományos koncepciók kidolgozásához, és műhelye lehet a kutatásoknak és rendezvényszervezésnek – mondta Orbán János tudományos kutató a szervezők nevében. P. Kovács Klára, a BBTE tanársegéde Simone Genga, a Báthoryak szolgálatában álló urbinói származású építészről megjelent újabb adatokat foglalta össze. Giovanni Morando Viscontinak (1652–1717), az Erdélyt megszálló királyi csapatok kötelékében dolgozó hadmérnöknek köszönhetjük Erdély részletes térképét. Felmérte a fejedelemség erődítményeit, elkészítette a gyulafehérvári vár terveit és vezette az építkezést. Munkásságáról dr. Kovács András professzor számolt be. Terdik Szilveszter, a budapesti Iparművészeti Múzeum művészettörténésze Josef Hoffmann nagyváradi építőmester munkásságáról osztotta meg újabb kutatási eredményeit. A nagyváradi püspökség 18. századi építkezéseiben részt vevő helyi és külföldi mesterek beazonosítását célzó levéltári felderítő munkájáról Kémenes Mónika nagyváradi művészettörténész beszélt. Bara Júlia ösztöndíjas kutató a Károlyi család szolgálatában álló würzburgi származású Josef Bittheuser (1755–1828) uradalmi építész tevékenységét ismertette. Hagyomány és korszerűség A Marosvásárhelyre költöző budapesti iparművész, Toroczkai Wigand Ede építésszé válásának korszakáról szólt dr. Keserű Katalin budapesti professor emeritus (ELTE BTK, Művészettörténeti Intézet) előadása. A 145 éve született Wigand Ede 1907-ben telepedett le Marosvásárhelyen. Építészeti stílusában az erdélyi hagyományokat ötvözte a századforduló nemzetközi mozgalmának jellegzetességeivel. Villatervei a belső és külső környezet egységére épültek, átjárható földszinttel, aszimmetrikus homlokzattal, az ellentétes sarkokra készült teraszokkal, nyeregtetővel. Középületein ezek a stílusjegyek középkori elemekkel ötvöződnek. Kós Károllyal együtt készítették el Maros-Torda vármegye székházának tervét, ami sajnos nem valósult meg. Ő tervezte a Városháza bútorait, s sajátos építészeti anyanyelvének bizonyítéka a marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara épülete. Városi villái szellemes, könnyed, modern stílusban épültek, mint például a Bernády Ház. De nemcsak Vásárhelyen tervezett, Árkos felé épült az érdekes, magas tetős Horváth- ház, Szombatfalván pedig a Nyirő-ház. Középületei közül a mezőségi (Komlód, Nagycég, Mezőújlak), nyárádmenti, kézdiszéki, háromszéki iskolákat említhetjük. A komlódi iskola hozzá nem értő felújításának bemutatásával az előadó szemléltette, hogy miképpen lehet egy épület eredeti stílusát tönkretenni. Kós Károlyt 1909-ben személyesen kereste meg Budapesten dr. Bernády György, Marosvásárhely polgármestere, hogy megbízza a város közüzemi épületkomplexumának a megtervezésével. Az épület felépült, de Kós Károly terve, hogy valamelyik erdélyi nagyváros építőközösségével együttműködve egy modern, de ugyanakkor a helyi szellemi identitással is rendelkező várost létrehozzon, nem sikerült, s Kecskeméten sem talált fogadókészségre. Bár a marosvásárhelyi közüzem épületeit alulértékelték, a megbízás hozzásegítette Kós Károlyt, hogy a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum tervezésére felkérjék, amit talán a "legerősebben a lelkéhez nőtt" építészeti feladatnak tekintett – hangzott el Anthony Gall, a Szent István Egyetem docensének előadásában. Mint elmondta, Kós Károly elképzelése Sepsiszentgyörgyön valósult meg, ahol 14 terve öltött testet. Fél évszázados közreműködéséről az újabb levéltári kutatások tanúskodnak, s ezek eredményéről készül a Kós Károly- életművet szenvedélyesen kutató s gyönyörű kiadványokban megörökítő ausztráliai származású építész újabb könyve. Ez a Kós Károly-i álom valósult meg a XX. század kezdetének Temesvárán, ahol dr. Telbisz Károly (1854–1914) polgármester és Székely László (1877–1934) műépítész közreműködése révén sikerült egy korszerű, elegáns, látványos városképet kialakítani. Erről Szekernyés János művészeti író tartott előadást. Az unitárius bazilikák tervezője Hárman választották témául Pákei Lajos (1853–1921), Kolozsvár Monarchia korabeli főépítészének rendkívül gazdag munkásságát. Az unitárius családból származó, a budapesti és a müncheni műegyetemet, majd a Bécsi Művészeti Akadémiát elvégző mérnök és művész 50 középületet, 20 templomot és öt kastélyt tervezett a családi házak, villák, emléktáblák, síremlékek mellett. Főépítészként kiemelkedő szerepe volt Kolozsvár tereinek az újragondolásában, a korszerű városkép kialakításában. Kastélyépítő munkásságáról Bordás Beáta kolozsvári művészettörténész tartott előadást. A kupolás, bazilikára hasonlító bölöni unitárius templom építésének körülményeit Fehér János sepsiszentgyörgyi művészettörténész ismertette. Pákei Lajos nemcsak művelte, oktatta is az építészetet, s ehhez kiváló feltételeket teremtett. A Monarchia számos városához hasonlóan épült fel Kolozsváron az ipariskolai és iparmúzeumi palota a historizáló városépítészet jegyében. A két épületben ma a műszaki egyetem működik. Pákei Lajos az építészeti szaktárgyak tanáraként igazgatta éveken át az iskolát, amely építészeket, kő- és fafaragókat képezett, s tanítványainak keze nyomát számos épület őrzi Erdélyben és Magyarországon – hallottuk sok egyéb érdekes részlet mellett a Budapestről érkezett Székely Miklós (MTA BTK, Művészettörténeti Intézet) előadásában. Jelinek Antal királyi mérnökről, aki a római katolikus leányiskolát (ma Művészeti Líceum) és néhány polgári épületet (Marosi-, Törpényi-ház) tervezett Marosvásárhelyen a historizáló építészet jegyében, Barabás Kisanna, a Keresztelő Szent János-plébánia levéltáros-muzeológusa beszélt. Dósa László királyi mérnök munkásságát, aki a Mészárosok Ipartestületének székházát, a református elemi és felsőbb leányiskola, a mezőmadarasi elemi iskola tervét, továbbá a Református Kollégium főépületének és konviktusának első tervvariánsát készítette, Oniga Erika, a Maros Megyei Múzeum művészettörténésze mutatta be. A rendezvény szervezője a megyei múzeum történeti osztálya. Partnerei a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsésztudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézete, az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány és a Marosvásárhely műemléki topográfiája projekt, támogatója a megyei múzeumot fenntartó megyei tanács volt. Befejezésül pedig hadd jegyezzük meg, hogy a Fundálók, pallérok, építészek Erdélyben címet viselő és ötletes plakáttal hirdetett rendezvényt a szervezők ügyesen kifundálták. Új ismeretekben bővelkedő, érdekes, tanulságos konferencia volt, különösen azért, mert neves szaktekintélyek szereplése mellett meggyőződhettünk a tehetséges, jól képzett fiatal művelődéstörténészek szárnybontásáról is. Bodolai Gyöngyi Népújság (Marosvásárhely) 2016. március 18.Élő kastély 1680–2016Konferencia Olaszteleken Olaszteleken a Daniel-kastélyban március 17–20. között kiállítással egybekötött konferenciasorozatot tartanak. A mai program: 10. 00 Kastélylátogatás Rácz Lilla házigazda vezetésével. 11.00 Dekorátorok a 17. századi Erdélyben – dr. Kovács András érdemes egyetemi tanár. 11.30 Erdélyi késő reneszánsz falfestmények – Kiss Loránd restaurátor. 12.00 Az altorjai Apor-kúria reneszánsz falképei – Tüzes István, restaurátor. 12.45 A Daniel-kastély XVII. századi falképeinek restaurálása – Czimbalmos Attila restaurátor. 13.15 Az olaszteleki Daniel-kastély falképeinek grafikai rekonstrukciói – Gyöngyössy János és Fehér János. 15.00 Kirándulás: A bibarcfalvi és magyarhermányi református templomok falfestményei. 17.00 A Kájoni Consort régizene együttes koncertje. 17.20 A restaurálás művészete – a Magyar Restaurátorok Egyesületének vándorkiállítása. 18.00 Könyvbemutató: Fehér János Az olaszteleki Daniel-kastély és 17. századi falképei című kötetét bemutatja dr. P. Kovács Klára művészettörténész, adjunktus. Március 19. 10.00 Megnyitó – Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja. 10.15 A Daniel-kastély Egyesület Élő kastély programjának szintézise – Rácz Lilla. 10.35 Újjáélesztett kastélyok és kúriák – Raluca Bărbulescu építész. 11.00 Kastély Erdélyben mozgalom: stratégia és ennek gyakorlati alkalmazásai – Farkas András, a PONT csoport alapító tagja. 12.00 Épített örökség gondozása – Ferenczi Sámuel építőmérnök. 12.30 Kortárs dizájn százados épületekben – Damokos Csaba belsőépítész. 14.30 Az olaszteleki Cygnini furulya és reneszánsz tánccsoport előadása. 15.00 Újjáélesztett kastélyok és kúriák – az ARCHE egyesület Monumente Uitate programjának kiállításmegnyitója. 15.45 A műemlék mint lehetőség – kerekasztal-beszélgetés. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2016. március 21.Értékeinkről az olaszteleki Daniel-kastélybanTöbb száz év történelmének apró, de igencsak érdekes és elgondolkodtató részleteit ismerhette meg az, aki részt vett az Élő Kastély, 1680–2016 eseménysorozatot záró konferencián, és a hétvégét Olaszteleken töltötte. A Danielek néhai hajlékában – mely fejedelmet is fogadott egykor – terítékre került a műemlékvédelem számos oldala, kastélyokat látogattak, könyvet mutattak be, kiállításokat tekintettek meg, épített örökségünket képező ingatlanok tulajdonosai kerekasztal-beszélgetésen osztották meg tapasztalatukat fenntarthatóságról, közhasznúságról, falut és tájegységet széles körben elismertté tevő vendégfogadásról. Péntek délelőtt Rácz Lilla házigazda és Fehér János művészettörténész vezetésével a Daniel-kastélyt és az enyészettől megmentett falképeit csodálták meg a látogatók, majd a köszöntőt követően elismert szakemberek tartottak előadásokat. Kovács András érdemes egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja arról beszélt, hogy a XVII. századi Erdélyben az otthonaikat díszíteni kívánó főurak milyen lehetőségek közül választhattak, s kiderült az is, kik voltak azok a mesterek, akik elkészítették az igencsak dekoratív munkákat, illetve a míves darabok múltjáról, sorsukról és jelenükről mit lehet tudni, még sokáig beszélnek-e megrendelőik ízléséről és életfelfogásáról, vagy elpusztulnak az évszázados falakkal együtt. Megújuló falfestmények Kiss Loránd restaurátor az erdélyi késő reneszánsz falfestményekről, Tüzes István az altorjai Apor-kúria reneszánsz falképeiről, Czimbalmos Attila restaurátor az olaszteleki Daniel-kastély falképeinek restaurálásáról beszélt. Mint egybehangzóan állították, az elmúlt évtizedek igencsak mostohán bántak a valaha nagy igényességgel alkotott falfestményekkel – megtörtént, hogy szegekkel verték tele a szobát, hogy legyen fogas, amelyre a munkások holmijukat akasszák, máshol a „jobb” vakolás érdekében kalapáccsal estek neki a falaknak –, így igencsak jelentős károkat szenvedtek. Bár sok minden végleg elveszett, de az elmúlt tíz-tizenöt esztendőben elvégzett beavatkozásnak köszönhetően menekültek is meg értékeink közül – mondották. A Daniel-kastély tíz falképe közül alig egy-két olyan darab maradt meg, amely aránylag elfogadható állapotban van, s a külső szemlélődő által is némiképp értelmezhető, hogy a Danielek felemelkedésének melyik állomását mutatja. A Fehér János művészettörténész és Gyöngyössy János történeti grafikus által készített grafikai rekonstrukciók ehhez az értelmezéshez kínálnak fogódzót és hidat. Azért e visszafogott kijelentések – hangsúlyozta a szerzőpáros –, mert ez a feladatvállalás a szakmaiságuk határát jelenti: rengeteg volt a kiegészítésre váró fehér folt, azaz ha más művészettörténész és más grafikus vág bele a munkába, egész biztosan sok esetben más következtetésre is jutott volna, mint ők. Az olaszteleki Daniel-kastély és 17. századi falképei című 174 oldalas, 234 illusztrációt tartalmazó kötetének bemutatását vállaló egyetemi adjunktus, P. Kovács Klára művészettörténész lelkesen dicsérte a Fehér–Gyöngyössy páros alapos, család- és birtoktörténeti, a kastély évszázadokon átívelő építésének folyamatát dokumentáló és a falképek értelmezését, illetve erdélyi analógiába való helyezését. Közösség és kastély A szombati program legtöbb kérdőjelre választ próbálni adó mozzanata a műemlékek hasznosításáról és közhasznúságáról szóló kerekasztal-beszélgetés volt. Magyarósi Imola (Kálnoky Alapítvány, miklósvári Kálnoky-kastély), Kolumbán Sándor bardoci alpolgármester (erdőfülei Boda-kúria), Bánffy Farkas (vargyasi Daniel-kastély, fugadi Bánffy-kastély), Henning László megyeitanács-alelnök (oltszemi Mikó-kastély), Incze Réka (dálnoki Gaál-kúria), az olasztelekiek képviseletében pedig Rácz Lilla beszélt azon nehézségekről és örömökről, amelyeket egy-egy történelmi múlttal rendelkező épület birtoklása jelent. Bánffy Farkas kivételével, aki fugadi birtokukról úgy nyilatkozott, hogy a család saját használatra tartja fenn, ezért a turistákat és az érdeklődő idegeneket „csak távolabbról szeretik”, azt mondták: igenis jó, ha a helyi közösséggel együttműködve programokat alakítanak ki, helyt adnak a kulturális és közösségi ügyeknek. Ez a vendégfogadásnak is jót tesz, hiszen a vidéket megismerni kívánóknak nemcsak szállást és ételt kell adni – itt hangsúlyozták: jó lenne, ha portájukon több helyi gazdasszony jelentkezne, saját készítésű ételkülönlegességek készítését vállalná –, hanem élményt is. Olasztelek továbbra is helyszínt biztosít faluünnepkor a régizene-fesztiválnak és művészeti alkotótáboroknak, felújítását követően a miklósvári kastély és rekonstruált reneszánsz kertje élő múzeumként működik, Vargyas elsősorban az esztergomiak igényét fogja szolgálni, de a helyiek számíthatnak az együttműködésre, Erdőfülében pedig minden bizonnyal tájházként is működik majd. Oltszemen tizenhét hektáron két nemzetközi fogathajtópályát, illetve kézművesműhelyeket, szálláshelyeket, éttermet, borozót és gyümölcsöskertet álmodnak, s remélik, a befektetés jótékony hatását érzik majd a környező településeken is. A konferenciasorozat részeként kirándulást szerveztek Bibarcfalvára és Magyarhermányba, ahol a református templomok falfestményeit tekintették meg, és meglátogatták a vargyasi Daniel-kastélyt is. A Pro Arte et Natura Alapítvány jóvoltából megtekinthető volt a Magyar Restaurátorok Egyesületének vándorkiállítása, az elmúlt év Olaszteleken tartott alkotótáborainak anyagából pedig az Élő kastély fotókiállítás. A reneszánsz hangulathoz hozzájárult az olaszteleki Cygnini furulya- és reneszánsz tánccsoport előadása, valamint a baróti Kájoni Consort régizene-együttes koncertje. Hecser László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. március 21.Egy kastély életeOlaszteleki sikertörténet múltról a jövőnek Az elmúlt évben a Living Castle (Élő Kastély) program égisze alatt számos eseménynek adott otthont az olaszteleki Daniel-kastély, vagyis a most már lassan másfél éve kastélyszállóként működő épület. Helyt kapott benne ez idő alatt történelmi kiállítás, képzőművészeti alkotótábor, kovácstalálkozó, aztán diákok kazettás mennyezetet festettek, mások elméleti falfestmény-rekonstrukcióval foglalkoztak, miközben a szállóba érkező vendégeket és látogatókat is fogadniuk kellett a házigazdáknak, Rácz Attilának és Lillának. Az éves program a hétvégén egy nagyszabású, kétnapos rendezvénnyel zárult, melyben kiállítások, előadások, kerekasztal-beszélgetés is helyet kapott. A szervezők úgy állították össze a programot, hogy pénteken az olaszteleki kastély elmúlt 350 éve került fókuszba (csaknem ennyi idősek a felújítás során feltárt, majd restaurált falfestmények), szombaton pedig az erdélyi kastélyok, de más műemlékeink szemszögéből is, az ezután következő 350 év lehetőségeit taglalták a szakemberek. Vagyis azt, hogyan lehet megőrizni ezeket az épületeket az útókornak, azok milyen szerepet tölthetnek be közösségeink életében. Pénteken este nyitották meg azt a képkiállítást, mely a fentebb említett éves programot szemléltette, szombaton a kastélyszálló emeleti folyosóján pedig az anyaországi restaurátorok elmúlt húszéves tevékenységét illusztráló pannókban gyönyörködhettek a látogatók. Utóbbit Czimbalmos Attila restaurátor, a gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ igazgatója mutatta be, aki egyébként az olaszteleki kastély falfestményeinek 2013 őszétől 2014 nyaráig tartó restaurálását is vezette. Az olaszteleki kastélyban feltárt falfestménytöredékeket, melyek – mint többször elhangzott – egyediek Erdélyben, minden látogató vagy vendég megcsodálhatja ma az épületben, de Fehér János művészettörténésznek és Gyöngyössy János történeti grafikusnak köszönhetően azokról „teljesebb” képet kaphatunk. Az együtt dolgozó szakemberek ugyanis, miután már tavaly bemutatták egy kiállításon a kastély történetét, illusztrálva, hogy miként is változott az épület az évszázadok alatt, most a falfestmény-töredékekről is grafikai rekonstrukciókat készítettek, értelmezésük szerint kiegészítve azokat. „Szkeptikusan álltam neki a dolognak” – fogalmazott a grafikus, ám maga mögött tudván a művészettörténész szakmai segítségét, mégis elkészítette a rekonstrukciókat. Úgy vélték, az elkészült rajzokkal segítenek a nagyközönségnek is jobban megérteni, értelmezni a falfestményeket, nyitva hagyva ugyanakkor a lehetőséget a továbblépésre is, amennyiben a festményekről – arról, hogy pontosan mit ábrázolnak azok – esetlegesen újabb források kerülnének elő. A grafikai rekonstrukciók helyet kaptak Fehér János legújabb kötetében, melyet szintén most mutattak be. Az olaszteleki Daniel-kastély és 17. századi falképei című, a Daniel Kastély Egyesület gondozásában megjelent könyvet dr. P. Kovács Klára művészettörténész ismertette. Fehér János művészettörténész (balról) és Gyöngyössy János történeti grafikus. A falfestmény-töredékekről elképzeléseik alapján kiegészített rajzokat készítettek – Egy sikertörténetnek lehetünk tanúi Olaszteleken, ahol a csodálatos reneszánsz kastélyt a példaértékű felújítás előtt alapos történeti kutatásnak is alávetették. Alig ért véget azonban a kutatás, és már annak az eredményeiről beszámoló könyvet is a kezünkben tarthatjuk, ez szintén ritkaságnak számít – fogalmazott P. Kovács Klára. – Igényes kötetről van szó, több mint kétszáz illusztrációval, melyekről nem csak mint szemléltető eszközökről, hanem mint dokumentációs anyagról is beszélhetünk. Továbbá térképek, kataszteri felmérések, periodizációs alaprajzok, régi képeslapok is helyet kaptak a kötetben. Külön érdekességei a könyvnek a falfestményekről készült rekonstrukciós rajzok, azok közül is a kastély egykori nagytermének grafikai rekonstrukciója. Szombaton több más meghívott mellett dr. Flender Gyöngyi, Magyarország csíkszerdai főkonzulátusának konzulja is köszöntötte a rendezvényt, átadva dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul üdvözletét is. – Régebben fontos élettér volt a kastély egy település életében, ennek ma is így kellene lennie. De sajnos Erdélyben nagyon sok kastély, vár áll ma romos állapotban. A második világháború után Erdélyben másfél ezer kastélyt és várat államosítottak, velük együtt elkoboztak több mint 50 ezer hektár szántót és több százezer hektár erdőt is. A legszomorúbb az, hogy ezek majdnem mind magyarok birtokai voltak, Kolozs megyében például az elkobzott vagyon 87%-a magyar nemzeti vagyon volt – mondta a konzul, kitérve arra is, hogy a kastélyokat hajdanán birtok vette körül, melyek fedezték fenntartásukat. – Ma azonban a birtokok nincsenek meg, ezért más lehetőségeken kell gondolkodni. Jó irány lehet például a turizmus. Farkas András, a kolozsvári PONT csoport alapító tagja előadásában a helyi közösségeknek a kastélyok fenntartásában, megmentésében körvonalozódó szerepét taglalta, együttműködést sürgetve azok között, akik hajlandóak tenni valamit az épületekért, a Bukarestből érkezett Raluca Bărbulescu építész pedig az ARCHÉ Egyesület Elfeledett műemlékek című programját mutatta be, ennek keretében a hajdani romániai arisztokrácia által birtokolt épületek sikeres felújításainak történeteit is. Több más előadás is helyet kapott a kétnapos programban, melyek összegzéseként elmondhatjuk, hogy az olaszteleki kastélyszálló tulajdonosai ezúttal is bizonyították, hogy mindazon túl, hogy most már egy turisztikai létesítményt működtetnek, nyitottak a közösség, a közönség felé, és szívügyüknek tekintik az értékeinkről való gondoskodást, a közös felelősségvállalást, nemcsak a múlt, de a jövő iránt is. – Tiszteljük értékeinket, illetve próbáljuk minél szélesebb körben megismertetni azokat, és nemcsak a szakmabeliekre gondolunk, hanem az egyszerű látogatókra, érdeklődőkre is. Úgy véljük, egy kastély hasznosításában több pillérre kell építkezni, a lehetőségek szinte kimeríthetetlenek. Mi kapcsolódni szeretnénk rendezvényeinkkel a jövőhöz, a tömegekhez is, a gyermekek, a jövő nemzedék figyelmét is ráirányítva értékeinkre, azok megbecsülésére – hangoztatta Rácz Lilla tulajdonos. A rendezvény egy kerekasztal-beszélgetéssel zárult, melyen több háromszéki kastély vagy kúria jövőjéről értekeztek a résztvevők. Az elhangzottakról egy külön cikkben számolunk majd be. Böjte Ferenc. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) lapozás: 1-6
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
